Ma reggel azon gondolkodtam, milyen különleges az a pillanat, amikor a nők egyszerre mozdulnak.
Amikor mindenki hozza a saját energiáját, és abból lesz valami közös, valami szép.
A Lady Style órákban mindig van egy pont, amikor érzem, hogy „na, most összeértünk”.
Nem a lépés miatt, nem a technika miatt…hanem mert együtt vagyunk jelen.
Talán ez
Ti is észreveszitek, hogy bizonyos időszakonként — hetente, havonta, évente — újra és újra előkerülnek ugyanazok a kérdések az életünkben?
Azt figyeltem meg a héten, hogyan vezetnek a táncosok.
Nem a kéz miatt, nem a kar miatt… sokkal inkább azt láttam, mennyire mernek jelen lenni.
A vezetés ugyanis nem erő, nem irányítás,
Kästner gondolatai mindenki szívéhez szólnak.
„Ne tartsátok a katedrát se trónnak, se szószéknek!
A tanító nem azért ül magasabban, hogy imádjátok, hanem, hogy jobban lássátok egymást.
A tanító nem őrmester, és nem jóisten.
Van egy dolog az esküvői szolgáltatások világában, amiről kevesen beszélnek.
Egy esküvő egyszer van. Egy első tánc egyszer van. Egy pillanat, amit nem lehet újra megörökíteni. És amikor valaki rossz minőséget kap, az nemcsak egy videó, fotó, dekor, szöveg vagy zene hibája… hanem egy élmény elvesztése.
Sok pár nem mer reklamálni, mert nem
A tartás az, amit először észrevesz mindenki. Ha nem is tökéletesek a lépések, de a tartás megfelelő, könnyen szemet hunyunk a „félrelépések” felett. A tánc itt válik kapcsolattá: amikor két ember megtalálja egymást a mozdulatban, és a pillanat fontosabb lesz, mint a technika. A képeket mindegyik bejegyzéshez csatolom.
